Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JGYK - A fény ösvényei

2010.11.28

Kép Mispál Attila filmje két történetet mesél el. A cselekmény kétharmadát egy topmodell sorsának, válságidőszakának bemutatása adja, a kisebbik rész egy ötvös megpróbáltatásait tárja elénk. Az asszony és a férfi sorsát összekapcsoló motívummozaikok a történet végére összekapcsolódnak, a két szereplő találkozik, sorsuk összefonódik. A rendkívül kidolgozott kompozíciót az életszerűség és a példázatosság hatja át, nem kioltva, hanem erősítve egymást.

A film erős társadalomkritikát fogalmaz meg már az első mondatával is. „Szálljál már ki, te hülye k…!” – mondja Alex. Miből kellene kiszállni? „Te mit nézel, tévézel?” – kérdezi később szintén. Mit nézünk? TV-t, számítógépet, buta egyenfilmeket. Ikonokat, festményeket, könyveket már csak egy szórvány kisebbség, ők is egyre kevesebbet: A belvárosi ház elé, ahol Doma tüzet ad Csillának, komplett, könyvekkel teli könyvespolcot tettek ki lomtalanításra. A hajléktalan Domának könyvtára van, de a palotában élő és uralkodó Brandt szobái konganak az ürességtől. A pénzhajhászásnak élő trendi zombiknak csak a pillanat, a divat, a felborított időrend, a rohanás számít – csak le ne maradjunk a száguldó semmiről.

Kép A valódi értékek megtalálására irányuló erőfeszítések egyre gyengébbek. A kereskedelmi TV, rádió, a bevásárlóközpont készen szállít: a mindennapokat az ízléstelenség uralja, a hozzá nem értés és a felületesség diadalmaskodik.

Be kell lépnünk a film szellemi terébe, végig kell járnunk vele a saját utunkat ahhoz, hogy a mozi kijáratán már valaki más lépjen ki. Ahogy Tarkovszkij mondja: „A művészet befogadásához nem kell sok: finom, érzékeny, lágy lélekre van szükség, mely nyitott a szépség és a jóság előtt, képes a közvetlen esztétikai átélésre.”


Vetítik:
2010. december 1. (szerda) 19:00

Helyszín:
Grand Café
Deák Ferenc utca 18. II. em.

A tematikához kattints ide!