Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NYÍLT LEVÉL BOROSS PÉTER RÉSZÉRE

2009.12.02

Boross Péter részére,
mint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB),
valamint a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke


Tárgy:
A Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellájában kialakított Nemzeti Panteon történelmileg korrekt átszervezése


Tisztelt Boross Péter Úr!

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az Ön vezetésével működő Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elérte, hogy a sztálinista diktatúra áldozatainak – a magyar polgárok adóforintjaiból létesített – emlékhelye, a Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellája mára a magyar szélsőjobboldal, a nyilas mozgalom egyik búcsújáró helyévé vált.

Az eme tény kiváltotta közfelháborodás nyomán csupán látszatintézkedések történtek; a temető látogatóinak tisztességes tájékoztatása továbbra is elmarad.

Arról, hogy kik és miért kerültek a parcellába, ennyi olvasható: „A II. világháborút követően 1945 és 1956 között hazánkban a hatalmat törvénytelen eszközökkel megszerző és gyakorló szovjetbérenc kommunista rezsim rémuralma ellen szervezkedő nemzeti ellenállás számos résztvevőjét halálra ítélték és kivégezték, sokukat pedig börtönbe vetették. Számosan a börtönben haláloztak el.”

Nem kívánunk belemenni abba a történelmi vitába, hogy az 1945-48 közötti időszakot egybe lehet-e mosni az 1949-től 1956-ig terjedő időszakkal. Az idézett felirat azonban ezen túl is elfogadhatatlan, mert hazug. Szándékosan, rosszhiszeműen elfedi azt a tényt, hogy a parcellában 1948 előtt háborús bűnökért jogosan felelősségre vont bűnözők, elvetemült gyilkosok is díszsírhelyet kaptak. Gyermekek, asszonyok, magyar emberek „önként, kéjjel” elkövetett kínzása és gyilkolása hatvan év után sem minősíthető „nemzeti ellenállás”-nak.

Szerintünk, a Demokratikus Hálózat és a Nagy Imre Társaság budapesti tagjai és szimpatizánsai, illetve a kezdeményezéshez csatlakozott magánszemélyek szerint ez az állapot a Magyar Köztársaság szégyene. Tanusítjuk, hogy az ötvenhatos mártírok tiltakoznának a leghevesebben az ellen, hogy emléküket a nyilas gyilkosok emlékével sunyi módon összevegyítsék. Az ország az igaz mártírok emlékének és saját magának, múltjának és jövőjének tartozik azzal, hogy a parcella ügye európai és magyar szellemben minél előbb rendeződjön.

Ennek érdekében

1. Le kell cserélni a parcella a 301-es parcella felőli sarkánál felállított, „Mementó” című feliratos táblát. Ennek helyén és a parcellánál bárhol felállított táblákon kivétel nélkül szerepeljen a következő tény: „A 298-as parcellába 1945-től a legkülönbözőbb okokból kerültek halálra ítélt és kivégzett személyek. Egy részük bizonyíthatóan elkövetett háborús, emberiségellenes bűnért kapta ítéletét. A parcellában lévő „kopjafa-foghíjak” az ő sírhelyüket jelölik.”

2. Le kell cserélni a huszadik századi magyar történelmet meghamisító – a Bizottság által nemrégiben elhelyezett – egyéb emléktáblákat is. Tűrhetetlen például a Vámház körút 5-ös háznál Horthy Istvánnak állított emléktábla szövege, amely azt a látszatot kelti, mintha a Szovjetunióra a náci Németország alárendelt szövetségeseként támadó magyar hadsereg és tisztjei „hazájukért” hoztak volna áldozatot, valamiféle tiszteletre méltó célért! Minden halálos áldozatnak adjuk meg a kegyeletet, de ehhez semmi szükség nincs a rablóháború „honvédő harccá” hazudására. A Bizottság visszamenőleg az összes hasonló emléktábla állítását vizsgáltassa felül a huszadik század történelmének megkérdőjelezhetetlen történész szakértőivel!

3. El kell távolítani a parcella főbejáratához az első, elfogadhatatlan szellemiségű parcellarendezésben részt vevő „civil szervezetek” által felállított székelykaput. Az a székelykapu, a rajta lévő hazug „Nemzeti Pantheon” felirattal együtt azt a látszatot kelti, mintha a parcella kizárólag ártatlan áldozatok, kivégzett „szabadságharcosok” nyughelye lenne.

4. El kell távoltani a parcella sarkában az ugyanazon körhöz, tehát a szélsőjobboldalhoz tartozó „civilek” által elhelyezett „mártír bajtársaknak” címzett emlékkövet.

5. Elkerülhetetlen a sírhelyek átalakítása is. A bizonyíthatóan elkövetett háborús bűnök vagy köztörvényes bűncselekmények miatt kivégzett személyek sírhelyeit a díszsírhelyektől egyértelműen megkülönböztethetően, jelzések nélkül kell hagyni. Nemzeti címer, kopjafa és bármi az utókor tiszteletét kifejező jelzés esetükben nem elfogadható.

6. Korrekt, részletes, szakemberek által készített tájékoztatást kell adni arról, hogy ki miért került a parcellába. A sírköveken, vagy a sorok végén elhelyezett táblákon világos, pontos információk szerepeljenek. A tájékoztató tartalmazzon részletes ismertetőt arról is, hogy miként kerültek az ártatlan áldozatok, a kivégzett hősök sírjai közé elvetemült gyilkosok földi maradványai.

7. A 298-as parcellát egyértelműen el kell különíteni a 301-estől. A 298-as parcella nem maradhat a Magyar Köztársaság Kormányának védnöksége alatt álló „díszparcella”, nem maradhat a „Nemzeti Sírkert” része. A 298-as parcellát a 298-as határán végig magas sövény válasza el a 301-estől, és egyértelmű felirat tájékoztassa a mindkét irányból érkezőket, hogy mely parcellák tartoznak a Nemzeti Sírkerthez.

A Magyar Köztársaság Kormánya által felügyelt Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy érvényesül-e a Magyar Köztársaságban az az elv, hogy a háborús bűnösök és köztük a bori keretlegények sem nem hősök, sem nem mártírok. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóin demokratikus pártok és közjogi méltóságok által koszorúzott parcellában a gyilkosok sírját meg kell fosztani a nemzeti jelképektől és díszsír jellegüktől. A Bizottságnak el kell döntenie, hogy a forradalom ünneplésébe és 56 örökségébe belefér-e nyilasok, hungaristák és keretlegények ünneplése is.

Választ kell adnia arra a kérdésre, érvényesnek tartják-e a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság honlapján olvasható sorokat? „A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által is elismert érdemek tulajdoníthatóak számára. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hírnevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.”

Végezetül különösen szégyenteljes és fájdalmas, hogy Radnóti Miklós születésének 100. és halálának 65. évfordulóján a költőnek és sok száz bajtársának kegyetlen kínzói és gyilkosai ugyanúgy és ugyanazon állami díszsírhelyen nyugodhatnak, mint 1956 hősei.

Budapest, 2009. december 2.



Demokratikus Hálózat  nevében:


Kalmár Szilárd
Alelnök

Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete nevében:

Donáth Ferenc
Elnök


Bächer Iván
Újságíró


Csapody Tamás
Kutató


Erdei Éva
antifasiszta aktivista


Frisch György
Kutató


Tamás Tibor
Újságíró



A levelünkről másolatot kapnak:

Sólyom Lászó
a Magyar Köztársaság elnöke

Molnár Csaba
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter

Demszky Gábor
főpolgármester

Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter

Hiller István
oktatási és kulturális miniszter