Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kié legyen a baloldal?

2009.05.30

Nagy igazságokat fogok mondani: a jobboldal viszonyfogalom, az az értelme, hogy létezik a bal. Csakhogy a jövő vasárnapi EP-választások feltételezett kimenetele a baloldal (történelmi) összeomlását eredményezheti, legalábbis egyre inkább kalkulálható tényezővé válik az előre hozott választások, s a hatalmas Fidesz győzelem kézzel fogható közelsége. De mi lesz a baloldallal? Ingerült morajlás a jobbklikken: kit érdekel itt a bal?
Pedig kellene, hogy a győztes jobbot érdekelje a bal sorsa (egybeírva is értelmes a dilemma). A kormányzás ugyanis nem légüres térben zajlik, az ellenzék "mozgása" is hatással van a kormányzás minőségére (ez még kétharmados fölény esetében is igaz). S ha jól látjuk, hogy Magyarországon a baloldal politikai pártja(i) képében még mindig a (poszt)kommunizmus szelleme kísért, s ha minden baj forrása a (poszt)kommunizmus mindenütt jelenvalósága, akkor talán egyáltalán nem érdektelen a bal jövőéjéért való aggódás.
A lehetséges forgatókönyvek egy része jól ismert:
(1) Gyurcsány ante portas. Az ideológiai megújulás képében (vö. a Demos, a Progresszív Intézet, a Táncsics Alapítvány hosszú távú tudatmódosító tevékenységével) és a szociális ellenzéki demagóg alakjában a totalitárius gyurcsányizmus gyakorlata lopakodik vissza. A visszatérés feltétele: a szocialista párt történelmi veresége és eltűnése a politika süllyesztőjében; formája: egy új baloldali párt gründolása; kimenetele: a (relatív) sikerhez legalább két feltétel (egyidejű egybeesése) kell: az új kormány erőteljes szimbolikus politikája (a nemzeti és vallásos frazeológia sajátos ötvözete) és növekvő szociális feszültségek, illetve kiábrándulás az új kormányból. Ez leginkább a politikailag közömbösöket és a társadalom még mindig nagy számarányban lévő posztkommunista tömbjét szólítaná meg. Akadálya: maga Gyurcsány Ferenc, a forgatókönyv realizálásához idő kell, ez legjobb esetben is csak egy középtávú politikai stratégia lehet.
(2) Botka and tsai. Az újgeneráció térfoglalása a pragmatizmus jegyében. Feltétele: a már borítékolható előfeltételeken túl a régi "komcsik" meggyőzése, ellenállásuk letörése, perifériára szorításuk; formája: lehetséges az MSZP keretein belül, nem feltétlenül kell hozzá új párt; kimenetele: visszafogott támogatottság-növekedés, benne van a pakliban, hogy idő előtt elkoptatja az örökség az ifjú titánokat; akadálya ugyanis: (1) a hajnal még nem virradt fel, azaz túl korán van még hozzá, (2) a közelmúlt eseményei megmutatták, hogy az ifjúszocialisták semmivel sem különbek a nagy generáció leszerepelt garnitúrájától.
(3) Oligarchák bevásárolnak. A politikai vállalkozók diadala és bukása. Feltétele: a strukturális feltétel adott, a szocialista párt köztudottan egymással is rivalizáló érdekcsoportok konglomerátuma; "politikai" feltétele viszont, hogy pénzügyi-gazdasági fantázia legyen a baloldal újraszervezésében; formája: egy (vagy több) politikai vállalkozó a politikusi szelekciós-mechanizmusokat gondosan kikerülve kilóra megveszi a pártot; kimenetele: természetesen lehetséges, de az így értett karrierút még mindig csak a párt megszerzését biztosítja, a politikai vállalkozónak a demokratikus eljárás keretei között is meg kell mérettetnie magát; akadálya: a Gyurcsány-jelenség rávilágított az oligarchikus megoldás korlátaira.
A kérdés még mindig áll, de mi köze mindennek a jobbhoz?
(4) Amikor a bal is jobb. A jobboldal foglalja el a balt. Feltétele: politikai szándék; formája: több út lehetséges: (1) szavazatmaximalizáló politika, mindenki kell nekünk, (2) osztódás és differenciálódás: a politikai szükség felismerése egy új párt (lehet ez népi / agrár / vidéki, de még szocialista is) létrehozásával a jobboldal szervezi meg és nevezi ki saját ellenzékét, megszabadítva ezáltal a magyar baloldalt a posztkommunista ballaszttól. Kimenetele: az (1) út ellenzékben sikeres, kormányon kevésbé, mert egész egyszerűen nem lehet mindenkinek kedvezni, mert mégiscsak vannak preferenciák, mert a plebejus-retorika kormányzati pozícióban igenis tehertétellé válik stb., a (2) verzió már csak azért is lehetséges, mert a szocialista párt súlyos vereségével kétségtelenül keletkezik egy vákuum, lesz egy űr, ahová be lehet hatolni (vö. ahogy az LMP hatol be az önmagát felélő, a liberális jelszót elkoptató SZDSZ helyére), persze kell hozzá egy jó adag szociális demagógia (akarom mondani érzékenység), némi ideológiai aknamunka (a hazafias népi baloldal ideológiája újratöltve), határozott ellenzékiség a megértő kooperáció stratégiájával karöltve. Akadálya: Kockázatos vállalkozás, de - a lehetséges vádakkal szemben - mégis demokratikus (értsd: nincs benne semmi kivetnivaló), és természetesen önmagában a szándék még nem lenne elég.
Tehát kié legyen a baloldal? 

 

G. Fodor Gábor

 

Forrás: http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=718

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.