Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


OSTOBA ÉS PROVINCIÁLIS

2009.06.12

Groteszk lenne, ha azt mondanám, hogy meglepődtem, amikor már régóta mondom, hogy ez lesz. Aki figyeli az országot, tudja, hogy ezek a vélemények elterjedtek, ennek folytán a képviselőinek jó esélyük volt rá, hogy bekerüljenek az Európai Parlamentbe. De ez nem magyar jelenség. Nagy-Britanniában az eredmény sokkal rosszabb, az euroszkeptikus UKIP a második helyen végzett, de még a rendes horogkeresztes nácik (a BNP) is bejutottak, ötödik helyen a zöldek után.

A válságnak tudja be vagy az Európai Unióból való kiábrándulásnak?

Egyiknek se. 1989 óta fordulat ment végbe az európai balközépen. Az összes szociáldemokrata pártból lényegében liberális párt lett, elvesztették a bázisukat és hagyományos politikai kultúrájukat. Természetesen szociális értelemben is változtak - főleg a fehérgalléros alkalmazottak pártjai lettek. A még dolgozó kisebbségnek a pártjai lettek - szemben a munkából részben vagy teljesen kiesett populációkkal, munkanélküliekkel, nyugdíjasokkal, rokkantakkal, szociális segélyezettekkel, részmunkaidős vagy távmunkás, "prekárius" - précaire, prekär - dolgozókkal, a McJobs-ban foglalkoztatottakkal, a létminimum alatt sínylődő feketemunkásokkal, a vendégmunkásokkal, a bevándorlókkal, azaz az új proletariátussal.

Ha a mostani eredményt összehasonlítjuk azzal, ami az amerikai kontinensen vagy Indiában történik, az érdekesebb helyeken, ahol "valami van", láthatjuk, hogy Európa politikai értelemben milyen dekadens. Végül is a teljes dögunalom győzött - ez a jobbközép konzervatív "nem akarunk semmit, de azt is csak mérsékelten" irányzat. Legyen rend, de azért ne is nagyon pofozkodjanak. A szokásos mérsékelt kutyagumi. A szociáldemokrácia megszűnt szociáldemokráciának lenni, jól érthető okokból persze. A jóléti állam befulladt az 1970-es évektől kezdve, a szociáldemokrata pártok előbb szociálliberális, majd sima liberális pártokká alakultak. Ilyenből pedig sok van. És a bázisuk, amelyet még egy ilyen politikával is sikerült mozgósítani egy ideig, kiment alóluk.

Máshol is lenyúlta a jobboldal a baloldali szöveget?

Én nem nevezem már baloldalnak a szociáldemokráciát, ha valami értelme van a szavaknak. Balra állnak a fasisztáktól. A hagyományos értelemben vett baloldal megszűnőben van. Egyrészt azért, mert magát tolta jobbra, másrészt pedig része lett az általános politikai establishmentnek. Megszűnt rendszerellenzéknek lenni. Evvel a helyzettel szemben alternatívák nem mutatkoznak, azok a zöld pártok, melyek most sikereket értek el, már régóta, de 1989 óta bizonyosan polgári liberális pártok. A lázadó energiák arra irányulnak, hogy az amúgy is sérülékeny helyzetben lévő, marginális kisebbségeket tovább rugdossuk, Nyugat-Európában az arab, török, afrikai, kelet-európai bevándorlókat, Kelet-Európában a cigányokat. 

Az egész eredményből a tanácstalanság, fantáziátlanság, perspektívátlanság és a végtelen idiotizmus tűnik ki. A "most még dolgozó" kisebbséget, a hagyományos munkásosztály maradványait pedig meghódítja a neofasizmus, Bécs ipari külvárosaiban, Salgótarjánban, Miskolcon, Szerencsen.

A Jobbik sikerét lehet azzal magyarázni, hogy szeretjük a nálunk is nyomorultabbakat rugdosni, vagy inkább arról van szó, amit 2002-ben a középosztály elitellenes lázadásaként írt le?

Ez ugyanaz, ebben semmi új nincs. A középosztály lázadása számos formát öltött már, most is ez történik. Egyrészt van az "elvont, láthatatlan, érthetetlen" nagytőkével szembeni ellenszenv és babonás rettegés, másrészt pedig a szegényekkel szembeni gyűlölet, akiket kriminalizálni és etnicizálni kell. A "cigány" az álneve annak az "underclass"-nak, amelyet ütni-verni kell az állami forrásokért folytatott konkurenciaharcban, amit az államfüggő középosztály, különösen a fiatal része világszerte űz.


"Sima" rasszizmus soha nincsen, de természetesen minden ilyen mozgalomnak vannak rasszista felhangjai. A zsidók a transznacionális nagytőkét szimbolizálják, a cigányok az "underclass"-t, azt, amit a franciaországi restauráció óta a "veszélyes osztályoknak", a "bűnöző osztályoknak" (classes dangereuses, classes criminelles) szokott nevezni a burzsoázia. 

A halálra rémült, a deklasszálódástól rettegő középosztálynak ez nagyon egyszerű reakciója, lefelé és fölfelé. Remekül működik, és a szerencsétlen közönség, melynek nagyon elege van ebből a rendszerből, arra szavaz, hogy fönnmaradjon ez a rendszer, csak még elnyomóbb, még kellemetlenebb, még provinciálisabb, még butább legyen. Változásra semmiféle javaslat nincs. Intellektuális és képzeleti tartalékaink kimerültek a politikát illetően. Az emberek művészeti hajlamaiban és szerelmi stratégiáiban továbbra is van némi fantázia és intelligencia, de a közügyekben semmi. A Fidesz-KDNP legfőbb állítása az, hogy tűrhetetlen, ha a nagytőkések a személyükben is jelen vannak a kormányban. A közvetett tőkeuralom viszont király. Siralom.

Mennyiben változott a véleménye a már említett 2004-es cikke óta?

Semmiben - ha jól emlékszem magamra. A középosztálynak ezek a szerencsétlen fiatal tagjai, akik hatalmas számban szavaztak a szélsőjobboldalra, valóban elviselhetetlennek tartják a jelenlegi helyzetet, és vevők a legbanálisabb politikai receptre, a bűnbakkeresésre és a hasonlókra. Másrészt ezt vegyítik a kései kapitalista rendszerre jellemző magatartásformával, a szadista és a mazochista viselkedéstípusok egyesítésével. "Elnyomnak, nem bírom, kérek még nagyobb elnyomást" - mondja a mazochista szélsőjobboldali szavazó. És ott a szadisztikus elem is, ami igazán csábító a dologban: "nem bírom ezt az életet, meleget kell pofoznom, szocialistát kell merényelnem, liberálist kell gyaláznom, cigányt kell ölnöm", és így tovább. Mindkettő csábító: "fegyelmezem magam, nem tehetem, amit akarok, szimbolikus értelemben lekötöznek, idomítanak (mazochizmus), és ugyanakkor van kit ütni (szadizmus)".

Ez a viselkedés a politikai közösségben természetesen nem újdonság. Szokás szavazni félelemből. A politikatudományban közhely, hogy az emberek szavaznak félelmetes erőkre, hogy megjuhászítsák őket. "Ha elismerem, meghajlom előtte, talán nem bánt" - ez a magatartás már Hitler győzelmében is szerepet játszott. Azokra az erőkre viszont nem szokás hanyatló korokban szavazni, amelyeket gyöngéknek látnak, amelyek szelídnek mutatkoznak, megengedőnek, tehát akik ebbe a szadomazochisztikus komplexusba nem férnek bele.

A liberálisok sem.

A liberálisok vereségét nem szabad vulgármarxista módon értelmezni, mert ha igaz lenne, hogy az emberek elutasítják a neoliberális gazdaságpolitikát, akkor nem juttatták volna be Bokros Lajost az Európai Parlamentbe. Az SZDSZ-t nem ezért szavazták le ezek szerint. Hanem nyilván olyan aspektusai miatt, amelyek egyébként igényt tarthatnának akár még egy magamfajta balos rokonszenvére is, jelesül az emberi jogi, a kisebbségvédő, antirepresszív hagyományra. Ezért bukott az SZDSZ, nem a csakugyan tűrhetetlen és ostoba megszorító intézkedések miatt, amelyeket javasolt, meg a "zsidó párt" - amúgy teljesen valótlan - imázsa miatt.

Az ehhez sokban hasonlóan fellépő Lehet Más a Politika több szavazatot kapott, mint az SZDSZ.

De nem lépett föl így. Az LMP attitűdjét ezekben a vitát kiváltó kérdésekben nem lehetett megismerni. Nem szólalt meg karakteresen a cigánykérdésben, márpedig ez a döntő kérdés.

A szabad demokraták sem vitték túlzásba.

Az SZDSZ-ről mindenki tudja, hogy cigányvédő, buzivédő, füvező, "nyugatos" zsidópárt. Ezt "tudja" a közönség, és ezt szavazták le. Azt, hogy az utóbbi időben próbált a cigánykérdésben egy kicsit óvatosabb lenni, senki nem hiszi el neki. Jobbat hisznek róla, mint ami.

Szerintünk viszont már nem hiszik el nekik, hogy harcos jogvédő párt lennének.

Nem így van. Az informált kisebbség talán már nem hiszi el. Én se. Arról nem szólva, hogy fütyülök azoknak a kisebbségvédő retorikájára - és ez többnyire puszta retorika, nem több! -, akiknek a gazdaság- és szociálpolitikája tönkreteszi a legszegényebbeket, tehát a romák többségét.

Pedig eddig az "informált kisebbség" egy töredéke szavazott rájuk.

Informált kisebbségnek körülbelül 300 embert tartok Magyarországon. De mindegy, mindenhol jellemző ezeknek az emberi jogi, jogegyenlőségi, multikulturális, "diverzitást" igenlő ("black is beautiful", "az idegen szép") törekvéseknek a visszaszorulása. Mindenhol erősödik a nacionalizmus. Ez az öregedő, dekadens, kulturálisan hanyatló kontinens önkifejezése.

Mintha mi még rá is tettünk volna egy lapáttal. Nálunk egy csomó ember nem veszi észre, hogy nyugdíjba kellene mennie a politikából.

Ez is igaz mindenütt. Nem gondolom, hogy Angela Merkel jobb fej lenne, mint a magyar politikusok. Unalmas, középszerű senki. Ott van Sarkozy és Berlusconi. Ezek sötét, rasszista, provinciális, ostoba, begyepesedett, pitiáner, műveletlen, anális-retentív politikusok. Semmivel nem jobbak, mint a magyarok. Nagy-Britanniában a képviselők költségelszámolásával kapcsolatos botrány világosan mutatja, milyen állapotban van a legrégebbi parlamentáris rendszer politikai elitje. Rosszabb, mint a magyar! Nem kell azt gondolni, hogy nyugaton milyen csodálatos dolgok vannak. Rohadt az egész úgy, ahogy van.

Nálunk nincsen baloldali ifjúsági mozgalom.

Van, csak aprócska.

Fel lehet fogni ezt az eredményt
generációs problémaként?

Ez magyar sajátosság, hogy generációs alapon - már nem tudom, hányadszor - sikerül az embereket meghülyíteni. Volt egy generációs pártunk, a Fidesz. Most két generációs párt bukkant föl, az LMP és a Jobbik. Mindkettő fiatal pártnak állítja be magát, akkor is, ha a Jobbik jelöltjei nem fiatalok. De a Jobbik ezt a fiatalos imázst nyomta, részben joggal, mert a szavazói fiatalabbak, mint a többieké; mintha ez komoly különbség lenne. Természetesen kivéve azt az érzést, hogy ti bent vagytok, mi meg kint vagyunk, adjatok hát helyet. Ha szabad Vilfredo Paretót, a neokonzervativizmus egyik alapítóját idéznem egy neokonzervatív szájton, az elitek körforgásának ismert jelenségén kívül nincs ebben semmi specifikus.

Több oka van annak, hogy nálunk nincsen baloldal. Az egyik az, hogy a hagyományos proletariátus átalakult. Ma sincs kevesebb proletár, mint bármikor a kapitalizmus történetében, de szociografikusan, emberföldrajzilag, ideológiai tekintetben megváltozott. Az alapviszony fennáll, de a proletariátus nem létezik mint politikai entitás. "A szervezett munkás", "az osztályöntudatos dolgozó", "vörös Csepel" vagy vörös Billancourt, Floridsdorf, Wedding, Krasznaja Presznya, sokmilliós taglétszámú marxista pártok, militáns, óriási szakszervezetek, munkásotthonok, sztrájktanyák, marxista szemináriumok, osztályharcos tömeglapok, kommunista avantgárd. Ennek vége van. Ilyen értelemben itt nincsen utánpótlás.

Azoknak a fiataloknak az életformája, akik ennek a törékeny, marxista vagy anarchista baloldalnak bázisa lehetnek - nyugati személyes tapasztalataim alapján is mondhatom -, hasonlít a régebben "értelmiségnek" nevezett csoport életformájához. Nálunk még nincsenek sokan, pár ezren, de azért eltartanak egy radikális baloldali szubkultúrát. Nyugaton nagyon jó folyóirataik, könyvsorozataik vannak, az egyetemi világban dominánsabb a marxizmus, mint akár az 1968 utáni években, ilyen értelemben nincs hiányérzetem. 

Ha az ember elmegy a kasseli Documentára vagy a Velencei Biennáléra, azt gondolhatja, hogy a baloldal hatalmon van, mert az egész művészet radikálisan baloldali, forradalmi, a rendszerrel szemben totálisan elutasító, internacionalista és antiimperialista, ebből a közegből táplálkozik: az elégedetlen, nagyon sérülékeny, radikalizálódó és ugyanakkor univerzalista fiatalságból. A fiatalság baloldali maradt. Ha az ember beérné a szubkultúrával, a kritikai kultúrával, a baloldali iróniával, akkor azt mondhatná, nem járnak ránk rossz idők, ha viszont ragaszkodik a világ megváltoztatásához, akkor bizony rossz idők járnak. Ez a két dolog nem tévesztendő össze.

Mennyire tekinthető e szubkultúra első kísérletének az LMP?


Egyáltalán nem. Ez polgári párt. Semmi köze hozzá. Az más kérdés, hogy az avantgárd szubkultúrát mindig lenyúlják - Camden Townban, a Greenwich Village-ben yuppie-k laknak, a Rue Oberkampfon szintúgy. Az anarchokommunista hippik megcsinálták a jó kocsmákat, a jó loftokat, a bobók (a bohém burzsoák) pedig kivásárolják őket alóluk. Az ultrabalos könyvesboltok helyén divatüzletek és vega lébárok nyílnak. 

Az LMP bizonyos értelemben pontosan ennek az alternatív szubkultúrának a dzsentrifikációja. Ott ülnek a Sirályban meg a Tűzraktérben, a balosok meg néznek. Persze, vannak az LMP-nek menő gesztusai, "jó fejek vagyunk", a programja viszont középutas, mérsékelt program, de nagyon "cool", és még annál is kúlabb. Isten áldja őket, szerettem volna, ha bejutnak. Még mindig sokkal jobbak, mint a többiek.

Összehasonlítaná a LMP és a Jobbik témafelvetését? A válaszok sok esetben különbözőek, de mintha ugyanarra próbálnának reagálni.

Ne legyen igazságtalan! Ez csak a problematika kis részére igaz. A Jobbik azt mondja a szavazóknak, hogy itt rendetlenség van, és így és így kell rendet csinálni. Az LMP pedig azt mondja, itt válság van, hanyatlás, nincs elég demokrácia. Tehát pont az ellenkezőjét mondja. Azt mondja, nincs elég szabadság, a Jobbik meg azt, hogy túl nagy szabadság van. Az LMP szabadságpátosza nekem alapvetően rokonszenves.

De sehol nem jobb a helyzet Európában. Megnéztem, Ausztriában milyen politikai reklámok mentek… Vicc! Pedig Európa egyik leggazdagabb országa. Mi olyan kampányon vagyunk túl, amikor az MSZP holtfáradt politikusai azt mondták, hogy újult erővel, Orbán Viktor azt mondta, elég abból, hogy nem én kormányzok. A Jobbik listavezetője pedig a zsidó férfiak péniszéről fantáziált az interneten. Ez volt a nívó. 

Én nem szavaztam. Annyi fáradságot sem vettem magamnak, mint máskor, hogy érvénytelen szavazatot adjak le. Ezzel a politikai közösséggel szemben a honpolgári kötelességeim érzete megszűnőben van. Egyszerűen sértőnek érzem, hogy mit művelnek itt ezek a figurák. Az egészségügyi népszavazás után kiderült, itt olyan politikai vezető réteg van, mely immár nem képes titkolni a maga silányságát. Amit a pártok produkáltak - gondoljanak a köztársaságielnök-választás, a "miniszterelnök-keresés" körüli pokoli tragikomédiákra -, az baromi gyalázat és üresség. Ennél azért többet érdemel még a legkevésbé republikánus, a legkevésbé felelősségteljes, fél füllel odafigyelő állampolgár is.

Miért nem érdekelte a választókat ez az egész?


A banális okot mindenki ismeri. A választók érzékelik, hogy az európai választásnak nincs tétje. Ez mindig megvolt, amióta létezik az Európai Parlament. Nem tudjuk, miért nem mennek el az emberek. Én azt tapasztaltam, elég sokan vannak, akik undorodnak az egésztől. Ez csődbe ment rendszer, amit az ember már azzal is támogat, ha az "establishment" ilyen vagy amolyan, bármilyen képviselőjelöltjeire szavaz. Nem gondolom, hogy mély elemzés alapján jutnak arra, hogy a kései kapitalizmusnak ez az európai változata kilátástalan, de látják a tüneteket, és elégedetlenek a polgári demokrácia személyzetével. Azt mondják: menjetek a fenébe. Ez nem közöny, ez viszolygás, elutasítás, amit osztok.

Ezzel az európai dekadenciával mennyire megy szembe, ami az Egyesült Államokban történik?

Nagymértékben. Obama kairói beszéde azt mutatja, az Egyesült Államokban még mindig vannak a demokratikus magatartásformáknak tartalékaik. Olyan évtized után, amikor az amerikai politika az volt, hogy az iszlám a mumus, sikerült az elnöknek szubtilis fordulatot megtennie, amelyben semmit nem von vissza az antifundamentalista politikából, ugyanakkor ennek a rasszista konnotációit levágja, és megmutatja, hogy a más kultúrák iránti tisztelet, egyáltalán a partnerek, riválisok iránti tisztelet lehetséges mindenféle hamis relativizmus és megalkuvás nélkül. Meglepő, de örvendetes. Nem értek egyet Obamával az alapvető kérdésekben, polgári politikus, és nekem már semmi közöm nincs semmiféle polgári politikushoz, de az szembeötlő, hogy az amerikai polgári demokráciának vannak tartalékai, az európainak nincsenek.

Mi ennek az oka?

A legkönnyebb válasz az, hogy nem tudom. Az Egyesült Államok szintén meg van verve mindenféle problémákkal. Eggyel nincs: a klasszikus nacionalizmus nem része az amerikai demokráciának. A rasszizmus igen, de az más. Az a nemzetállami nacionalizmus, ami Európát lankadatlanul teszi tönkre 1848 óta, az Amerikában nem létezik. Szerény véleményem szerint Amerika nagyon sötét hely volt George W. Bush alatt, a saját hagyományai összeomlani látszottak, és mégis képes volt komoly fordulatra a saját rendszerén, logikáján belül, ugyanazon az eliten belül. Európában viszont teljes a kimerültség. Ez a mostani választás rendkívül erőteljesen megmutatja ezt a különbséget.

A Fidesz győzelméről még nem volt szó.

Ebből jövőre nagyon nagy választási siker lehet. Valószínűleg sokáig fognak kormányozni. Nem várok tőlük semmi jót, de nem várok különösebben semmit. Az Orbán-fóbiások mindenféle rémséget vizionálnak, de elfelejtik annak a korszaknak a tanulságait, amikor ő kormányozta Magyarországot. Mit csinált Orbán Viktor? Semmit. Nem változtatta meg Magyarországot. 

Evvel a jobboldali stílussal sikerült az akkor még létező balliberális értelmiséget idegesítenie, de komoly strukturális változások nem voltak, most se lesznek. Egyszerűen ezért, mert nincsenek ötleteik. Elolvastam a programjukat, ezek alapvetően mikrováltoztatások, csak finomítanának a rendszeren. Semmi változtatás nem várható. Folytatják az agyalágyult neokonzervatív gazdaságpolitikát, némileg józanabbul, mint a teljesen megkattant MSZP-SZDSZ, amely semmiből nem ért semmit, semmiből nem tanul, most meg úgy tesz, mintha a választók többsége nem fejezte volna ki irántuk az undorát - vagy a közönyét. Ha minden így megy tovább, a szélsőjobboldal további térnyerése várható.

Az SZDSZ visszaszerezheti szavazóit egy - mondjuk - nyolcéves Fidesz kormányzás alatt?

Sejtelmem sincs. Most éppen represszív tendencia érvényesül, amikor nyilván nem. Azonkívül meg kérdés az is, alkalmas-e erre ez a párt egyáltalán. Ehhez nem értek. Mint valamikori SZDSZ-es, bevallom, igyekszem nem figyelni rájuk. Nem nézek oda, fájdalmas látvány lehet, gondolom.

Akkor beszéljünk a baloldalról. A mostani helyzet mennyiben Gyurcsány öröksége?

Ezt én nem tartom baloldalnak! Az, hogy valamely párt parlamenti frakciójában többségben vannak a volt kommunista pártfunkcionáriusok, nem a baloldaliság mértékegysége. De ez a helyzet, 2009-ben még mindig. Az MSZP-t ugyanaz érte utol, mint a német szociáldemokrata pártot vagy a New Labourt. Nincs funkciója az alapvetően alkalmazotti bázison felépülő liberális balközép pártnak. Egyfajta tradíciót megtestesíthetnek, esetleg megmaradhatnak kisebbségként. De nagyon sokáig nem fognak hatalomra kerülni. Konzervatív korszak kezdődik Európában. A magukat alternatívának tételező balközép erők ugyanis nem nyújtanak igazi alternatívát. Nem különböznek eléggé, nem fejezik ki hagyományos bázisuknak az érdekeit, kultúráját, gesztusvilágát, szimbolikáját. Vereségre vannak ítélve.

Gyurcsány öröksége ambivalens. Az ő viselkedése miatt törtek ki ezek a tüntetések, ami fókuszálta ezeket az egyszerre lázadó és represszív energiákat. Ugyanakkor mégis a legtehetségesebb szocialista politikus volt. Egy időre lelkesítette a szavazók egy részét, sőt a liberális értelmiség egy részét átcsábította magához. De ha óvatosabb meg mainstreamebb figura lett volna, akkor is ugyanez lenne az eredmény. Azt hiszem, ez az eredmény sorsszerű. Nem találok benne semmi meglepőt. Nincs kiútjuk ebből. 

Mindez persze nem indokolja azt a gyáva, lovagiatlan viselkedést, amelyet - néhány ember kivételével - a szoclib értelmiség tanúsít egykori bálványával szemben. Én az ellenfele voltam és maradok Gyurcsány neokonzervatív-neoliberális politikájának, és nem tudom neki megbocsátani a rendőrterrort 2006 őszén - és már 2006 nyarán nyilvánosan azt tanácsoltam neki: mondjon le -, de ő mégiscsak valaki, és a vele kapcsolatos elemzések elmaradása a saját táborában: hallatlan. Micsoda nyamvadt, ócska bagázs!

El sem lehet képzelni egy új baloldali pártot?

De. Biztos lesz is. El tudok képzelni egy klasszikusabban szociáldemokrata pártot, akár reformkommunista dumákkal is, a szocialista pártból leszakadó kisebb elemekkel. Még sikere is lehet. De ez se fogja megváltani a világot. Lesznek bomlásjelenségek, és bizonyára nem lesznek érdektelenek, de rövid távon nem fogják befolyásolni a magyar állampolgárok életét. Meglehetősen sötétnek látom a helyzetet. Az emancipatorikus energiák föl vannak darabolva, nem tudnak egyetlen projektben egyesülni, mint a modern történelem nagy korszakaiban, egy-egy pillanatra.

Az elmúlt húsz évben milyen intellektuális fejlemények voltak a magyar politikában?

Löketekben volt. Mégiscsak volt fordulat 1989-ben. Volt egy liberális évtized. Nem arról beszélek, hogy ki volt hatalmon, hanem arról, ki volt kulturálisan domináns. Ez nagymértékben megváltoztatta a gondolkodás- és beszédmódot. Jogi jellegűvé tette. Az alapjogi felfogás, ami nyomokban még mindig érzékelhető a magyar politikai diskurzusban, a liberalizmus hozzájárulása. A vérségi és tekintélyi viszonyok helyett a szerződéses viszonyok szupremáciájának elismerése (minden modernség alapja) Magyarországon a liberálisok - minden fasiszta előretörés ellenére valószínűleg maradandó - műve. Ebből adódik az individualizmus, szubjektivizmus, pluralizmus és az ironikus szkepszis térhódítása, amely annyira jellemző a magyar értelmiségre. A konzervatívra is. 

Lehet, hogy a Magyar Nemzetbe, majd a Magyar Hírlapba író Temesi Ferenc utálja Esterházyt vagy Kornist, de művén föltűnnek a liberális korstílus jegyei, és az utókor majd tudni fogja, hogy a szélső konzervatív Alexa Károly ugyanannak a szabadelvű korszaknak a tipikus figurája, mint - mondjuk - Bán Zoltán András. Itt történt valami új - ezt akkor is elismerem, ha ünnepélyesen megtagadtam az egészet. A históriai vakság azonban nem jellemez.

De mintha ez kifulladt volna.


Lezárt fejezetnek tekinthető. Nem tudott összekapcsolódni más hasonló individualisztikus és univerzalisztikus törekvésekkel. Visszaszorult, elvesztette befolyását, zárvánnyá változott a magyar politikai kultúrában. Azóta nem történt semmi. A többi csak rutin, meg emésztetlen tradíció, közhely, félelem. Semmi. Ez volt az egyetlen újdonság. A magyar politikai osztály meg olyan, mint amilyennek korábban leírtam, s amilyen mindig volt: vármegyei, járási, szolgabírói nívó; piás, züllött, nőgyűlölő, provinciális, ostoba, népellenes szar.

 

Tamás Gáspár Miklóssal készült interjú eredetije:

http://www.hirszerzo.hu/cikk.tgm_provincialis_ostoba_nepellenes_szar.111520.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.