Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


90 fokos fordulat

2009.05.02

90 FOKOS FORDULAT – NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁSSAL

 

A magyar gazdaságra és társadalomra a rendszerváltás – a már korábban beindult folyamatokat beteljesítve – 180 fokos fordulatot hozott: egy állami dominanciával, és viszonylag kis egyenlőtlenségekkel jellemzett rendszerből egy piaci, jövedelmileg, életszínvonalban és kultúrában végzetesen kettészakadó, és több millió nyomorgóval jellemzett országgá változtatta. A szétszakadást a piac generálja, orvoslása csak a piac korlátozásával lehetséges. A világgazdasági válság mindezt csak tovább súlyosbította.

Az Attac Magyarország Tudományos Tanácsa egy modellváltási koncepciót fogalmazott meg a válság kezelésére, és a válságot szülő okok megszüntetésére. Kiút csak a válságot előidéző tényezők, nevezetesen a korlátlan szabadsággal felruházott tőke korlátozásával lehetséges. Ezt világossá kell tenni mindenki számára, teljesen függetlenül attól, hogy ez a korlátozás itt és most lehetséges (vagy annak látszik) -e. A program megvalósításához erős elszántságra, népi támogatásra és legfőképpen nemzetközi összefogásra van szükség.

A „90 fokos fordulat” kifejezés az állam, a közösség szerepének részleges visszaállítására, illetve megteremtésére utal a többszektorú, ugyanakkor a közvetlen demokráciára építő gazdaság keretein belül. A modell a piaci (hazai és külföldi magán) és a közösségi (állami, szövetkezeti, együttműködő) intézmények közötti versenyre épül, ahol cél az állampolgárok és közösségeik jóléte. Mindenki azt teszi, amit ennek az alapelvnek szempontjából a legjobban tud. Az állam nem nyújt segítséget a magán- (profitra törekvő) szervezeteknek, engedi őket a piacon versenyezni. Mindazt a termelőerőt, amit az állami, közösségi gazdálkodás vélt vagy valós gazdaságtalanságára hivatkozva kivettek az állam és a közösség kezéből, azonnal vegye kezébe az állam, amennyiben ezeknek a termelőerőknek a hatékony és törvényes működtetésére a magántulajdonos nem képes.

A fordulat csak úgy lehetséges, ha aktív, nyitott külpolitikával keressük a hasonló sorsa jutott országok támogatását, törekszünk a világgazdasági hierarchiában alul lévők összefogására. A koncepció megvalósításának első lépéseként nemzetközi csúcsértekezletet kell összehívni a hasonló cipőben járó országok részvételével, különös tekintettel közvetlen kelet- és közép-kelet-európai szomszédainkra.

A modell a teljes foglalkoztatást tűzi célul, mivel ez az esélyegyenlőség alfája és a demokrácia minimuma. Ezt az állam saját vállalatain és beruházásain keresztül, valamint a szövetkezetek széles körű elterjedésének ösztönzésével biztosítja. Az államnak kulcsfontosságú szerepet kell játszani a jövőt meghatározó 5 területen: az oktatásban, kutatás-fejlesztésben, az egészségügyben, az infrastruktúrafejlesztésben és a környezetgazdálkodásban.

*

 

A fontosabb programpontok, vázlatosan:

A legkiválóbb kutatókból és fejlesztőkből létre kell hozni országos és helyi K+F direktóriumokat, amelyek döntenek a kutatási területek fő irányairól, a források ennek megfelelő elosztásáról.

Az állam ezentúl egyetlen magánoktatási intézményt se finanszírozzon, fordítsa összes oktatási kiadásait saját iskoláira. Aki magániskolába akarja adni gyermekét, az megteheti, de ennek finanszírozását oldja meg maga. Az állami iskolák szakmastruktúráját és tantervét az állam saját vállalataira és a vele szerződött magánvállalatokra, szövetkezetekre alapozva jó biztonsággal állapíthatja meg, a végzős diákoknak így munkahelyet tud biztosítani. Kormányzati ciklusoktól független, egységes oktatási koncepcióra van szükség mindhárom szinten! Kulcsszavak: a természettudományi tárgyak külön-külön oktatása, az 1-12 osztályos tananyag felülvizsgálata és koordinálása; egyciklusú kétszakos ötéves tanárképzés; a Bolognai-rendszer felülvizsgálata; a 2 éves szakiskolai, a 3 éves szakmunkás és a 4 éves szakközépiskolai képzés és a szakmai gyakorlatok rendszerének visszaállítása.

A Magyarországon működő, külföldi bankoknak egy fillér segítséget se nyújtson az állam: ha anyabankjuk nem képes vagy hajlandó megsegítésükre, távozzanak. Létre kell hozni egy nagy állami bankot, aki akarja, oda tehesse pénzét, onnan vehessen kölcsön. A bank a háztartásokat mikrohitelekkel segítse.

Azt a (nem háztáji) gazdaságot, amelyik nem tud önállóan piacképesen működni, egyáltalán nem üzemel, vagy földjét bérbe adja, ne segítse meg az állam, hanem állítsa alternatíva elé: vagy (termelő-, értékesítő) szövetkezetbe tömörül, vagy földjét kárpótlás nélkül kisajátítja. Az állam az elszegényedett kisfalvakban támogassa a közös földhasznosításon alapuló, részben önellátást szolgáló közös gazdálkodást.

Állami, szövetkezeti vállalakozások alapításával, szükség esetén visszaállamosítással (esetleg részleges, részvényvásárlás útján történő állami tulajdonszerzéssel) újjá kell szervezni az élelmiszeripari vertikumot, a korábban életképes édes-, sütő-, konzerv-, hús-, fagyasztó- stb. iparunkat.

A hajózás biztonsága mellett a vízszint-szabályozás, a paksi atomerőmű hűtővízzel való ellátása és a mezőgazdaság öntözési igénye is szükségessé teszi a Duna vízszintjének emelését. Bős-Nagymaros meg nem építése felér egy nemzeti tragédiával, amit mielőbb korrigálni kell. A létesíthető öntözőművek közül kiemelkedik a Duna-Tisza csatorna jelentősége.

A vidékfejlesztést össze kell kapcsolni termálvízkészleteinknek a lakosság érdekeit szolgáló komplex kihasználásával. Nem magánluxushotelek építésére, hanem közös célokat szolgáló, közösen (államilag, illetve helyi összefogásban) létrehozott és hasznosított gyógyfürdők, fűtőrendszerek, hajtató-, keltető-házak, melegágyak, valamint a gyógyturizmust szolgáló komplexumok építésére kell használni természeti kincsünket.

Leállítani a közszolgáltatások további privatizálását, a közszolgáltatásokat fokozatosan ki kell vonni a profitérdekeltség köréből.

A magánnyugdíjpénztárakat államosítani kell, ezáltal nemcsak csökken a költségvetési deficit, és így javul az állam hitelfelvételi pozíciója, de nagyobb mozgástere is lesz a gazdasági fejlesztések finanszírozásához, ráadásul kevésbé lesznek kitéve a dolgozók befizetései a magánnyugdíjpénztárak befektetés-politikájának. Az állami nyugdíjrendszert nem az egyéni számlák, hanem a szolidaritási elv alapján kell működtetni.

Meg kell vizsgálni a GDP 70%-át közelítő államadósság csökkentésének lehetőségét a hitelezőkkel folytatott tárgyalásokon. A világgazdasági válságra való tekintettel az adós országoknak együtt kell fellépniük az adósság lehető legnagyobb csökkentéséért.

Az iparban is támogatni kell a szövetkezetesítést, az állami/szövetkezeti szféra megerősítését, visszaállítását (pl. az agrártermékek feldolgozásában, az autóbuszgyártásban, műszergyártásban stb.) a foglalkoztatás, a gazdaság kifehérítése, az állami adóbevételek növelése érdekében.

Ha a feketegazdaságot (pl. a fentebb említett gazdasági ágazatok fellendítésével, az állam vállalkozói szerepének növelésével) visszaszorítjuk, a magánnyugdíjpénztárakat visszaállamosítjuk, a költségvetési hiányt növelő négyévenkénti választási cirkuszt valódi, a képviselők azonnali visszahívhatóságára épülő közvetlen demokráciával helyettesítjük, a költségvetés elsődleges egyenlege közel egyensúlyba kerülhet. Ha pedig az évek óta felhalmozott, és a hosszú évek alatt már többszörösen visszafizetett adósságot nemzetközi összefogással, és tekintettel a világválságra, legalább részben eltöröltetjük, akkor a költségvetési hiány elfogadható mértékűre csökkenhet, és okafogyottá válnak a túlzott, elsősorban a munkavállalókat érintő megszorítások.

A válságmenedzselésre szánt saját és kölcsönpénzeket állami beruházásokra kell fordítani! Elsősorban a mezőgazdasági, élelmiszeripari termelés (újra)beindítására, és (bér)lakásépítésre. Ezek mind munkahelyet teremtő beruházások lennének.

A kis- és középvállalati szféra állami támogatása helyett, illetve mellett az államnak saját magának, valamint a szövetkezetesítés támogatásával kell állandó munkahelyeket teremtenie, különösen a lemaradó térségekben. Mégpedig elsősorban az alacsony szakértelmet igénylő ágazatokban (mivel ez szívja fel leghamarabb a munkaerőt), amilyen pl. az agrárvertikum, vagy a könnyűipar.

A gazdasági fellendülés egyik húzóágazata lehet a korszerű környezetkímélő és -helyreállító technológiák fejlesztése. Például: a csomagolóanyagok szigorú törvényi szabályozása a felesleges hulladék keletkezésének megelőzése végett; szelektív hulladékgyűjtés és korszerű vegyes tüzelésű szemétégetők (hatékonyságvizsgálat alapján); a fém-, papír-, üveg- stb. visszaváltóhelyek megszervezése; közösségi erdőgazdálkodás (pl. a karácsony fenyőpusztítás megszűntetése érdekében); vegyes (bio+benzin) -üzemű motorok fejlesztése; környezetkímélő közlekedés stb.

Környezeti, szociális és gazdaságossági szempontokat is szolgál a közlekedés közösségi szempontú fejlesztése. A kötöttpályás járművek szaporításával, a gépkocsiforgalom városi korlátozásával (pl. páros-páratlan rendszám szerint), a viteldíjak csökkentésével a városok levegője tisztább, zsúfoltsága kisebb lehet, aminek messze ható költségkímélő hatásai vannak pl. az egészségügyben, energiafogyasztásban, áruszállításban stb.

A részvételi demokrácia kialakítása érdekében az új állami vállalatokban a kezdetektől, a régiekben azonnal, minden további feltétel nélkül és 50 %-os szavazati joggal be kell emelni az igazgatótanácsba az alkalmazottak választott képviselőit. A közszférában szigorítani kell a csalás, korrupció stb. büntetőjogi szankcióit.  A kormány tagjai naponta jelenjenek meg a tv-ben és a rádióban! Mindennap másvalaki számoljon be a területén végzett munkáról, az elkövetkező feladatokról, az emberektől várt segítség formáiról, a közvetlen demokrácia állásáról. Ezekbe a műsorokba bárki betelefonálhat és kérdést intézhet a kormány tagjaihoz. Minden képviselő (állami, párt, szakszervezeti, üzemitanácsi stb.) azonnali visszahívhatóságát törvényileg és intézményesen is biztosítani kell.

A szociálpolitikában abszolút elsőbbséget kell adni a mélyszegénység, ezen belül is a gyermeknyomor, a gyermekéhezés megszűntetésének. Az államilag finanszírozott szociális segélyezést normatívvá (kérvényezéstől függetlenné), elosztását olcsóvá, egycsatornássá, önkormányzati feladattá kell tenni. Szakemberek segítségével ki kell dolgozni az állami/közösségi segítségnyújtást és az önsegítést egyaránt szolgáló eszközök rendszerét.

Külpolitikánkat a teljes nyitottság, a környező és a távoli országokkal aktívan alakított jó viszony kell jellemezze, beleértve a latin-amerikai, új utakat kereső (és nem mellesleg nyersanyagokban, energiahordozókban és mezőgazdasági termékekben gazdag) országokat is.

Új Alkotmány rögzítse az alapelvet: az állam a vegyes gazdaság keretei között biztosítja, hogy a termelés kielégítse a társadalom szükségleteit, hiszen nyilvánvaló, hogy a társadalmi szükségletek a magáncélú profittermelés kizárólagosságának talaján súlyos csorbát szenvednek. Az Alkotmányban biztosítani kell az alapvető gazdasági és szociális jogok garanciáit. Alapvető jog legyen a tényleges lakhatás (nemcsak a fedélhez, hanem a lakáshoz való jog), a minimumjövedelem (ezek belátható időn belül történő bevezetése). Az alkotmánytervezetet széles körben (iskolákban, munkahelyeken, lakóközösségekben stb.) olvassa és vitassa meg a nép, annak érdekében, hogy biztosítva legyen a közvetlen, részvételi demokrácia.

Artner Annamária

 

Előadásként elhangzott a Demokratikus Hálózat műhelyében

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.